Több mint két évtizeden át a Concorde a légi közlekedés egyik legkiemelkedőbb mérnöki teljesítménye volt. A brit–francia összefogásból született repülőgépet azt tette világszerte ismertté, hogy képes volt hangsebesség kétszeresével átszelni az Atlanti-óceánt. Bár 2003-ban kivonták a forgalomból, a Concorde máig a technológiai ambíció és a szuperszonikus polgári légiközlekedés egyik legismertebb jelképe marad.

 Forrás: Getty Images

A szuperszonikus utasszállító repülés gondolata már a huszadik század közepén felvetődött, különösen azt követően, hogy 1947-ben Chuck Yeager amerikai tesztpilóta elsőként átlépte a hangsebességet. A tudományos érdeklődés ezután gyorsan nőtt, az ötvenes évek második felére a brit és a francia mérnökök párhuzamosan kezdtek el dolgozni a megvalósításon. 1962. november 29-én a két ország hivatalos együttműködési megállapodást kötött egy közös szuperszonikus modell megépítésére. A projekt neve, „concorde” a francia egyezség szóból ered, amely Charles de Gaulle francia elnök egyik beszédében hangzott el.

Az első hivatalos tesztrepülésre 1969. március 2-án került sor Toulouse-ban, a francia gyártású 001-es prototípussal. A felszállás mindössze 22 percig tartott, a repülési terv szigorúan korlátozta a magasságot 10 000 lábra (körülbelül 3000 méterre) és a sebességet 300 mérföld per órára (nagyjából 480 km/h). A brit építésű 002-es példány néhány héttel később, áprilisban emelkedett először a levegőbe Filtonból. A következő jelentős mérföldkő 1969. október 1-jén következett, amikor a Concorde első ízben átlépte a hangsebességet - néhány nappal a szovjet Tu–144 hasonló teljesítménye után. A berepülési program végül több mint hét évig tartott, amely során a típus fokozatosan bizonyította megbízhatóságát és gyorsaságát.

Concorde, a mérnöki csúcsteljesítmény

A Concorde a kor repüléstechnikai csúcsteljesítményét képviselte. A tervezés során kulcsfontosságú szempont volt, hogy a repülőgép egyszerre legyen kis légellenállású, nagy sebességű, jól irányítható és biztonságos. A háromszög alakú deltaszárnyak alkalmazása bizonyult a legjobb megoldásnak erre, amely a Concorde egyik legismertebb formai jellemzőjévé is vált. Emellett a gép hosszú, lehajtható orr-része is egy egyedi választás volt annak érdekében, hogy a pilóták fel- és leszálláskor jobban kilássanak. A gép szerkezetét úgy alakították ki, hogy ellenálljon a hangrobbanás okozta fizikai terhelésnek, mivel a repülőgép sebessége gyakran elérte a Mach 2,04-et (körülbelül 2 180 km/h), azaz a hang terjedési sebességének kétszeresét. Utazómagassága 17–18 ezer méter között mozgott, amely magasságból a Föld görbülete is láthatóvá vált az utasok számára. A gépbe a Rolls-Royce és a SNECMA által közösen fejlesztett Olympus 593 hajtóművet szereltek be, amely egyedülálló jelentőségű együttműködés volt az európai repülés történetében. Emellett a modell technológiai szempontból is úttörőnek számított, mivel a Concorde volt az első kereskedelmi repülőgép, amelyen elektromos vezérlésű fly-by-wire és brake-by-wire rendszert alkalmaztak.

A repülés közben fellépő hőhatások ellen a gép törzsét úgy tervezték, hogy akár 8–10 hüvelykkel (mintegy 20–25 centiméterrel) is megnyúljon. A külső burkolat és az ablakok a nagy sebesség és légellenállás miatt érezhetően felhevültek az út végére. A nagy utazómagasság következményei miatt a tervezők a sugárzási kockázatokkal is számoltak: a fedélzeten elhelyezett sugárzásmérők célja az volt, hogy szükség esetén figyelmeztetést adjanak a pilótáknak a repülési magasság csökkentésére. Későbbi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a Concorde egy átlagos, három és fél órás transzatlanti útja során az utasokat kisebb dózisú kozmikus sugárzás éri, mint egy nyolcórás hagyományos járaton.

Érdekesség, hogy a Concorde nem rendelkezett kiegészítő segéderőforrással (APU), ami ritkaságnak számított a korszak repülőgépei között. A típus ára az 1970-es években 23 millió font körül mozgott, ami mai értéken számolva körülbelül 128 millió fontnak (körülbelül 52 milliárd forintnak) felelne meg.

Gyorsaság luxusáron

A Concorde 1976. január 21-én kezdte meg menetrend szerinti kereskedelmi üzemelését: a British Airways járata Londonból Bahreinbe, míg az Air France gépe Párizsból, Dakar érintésével Rio de Janeiróba közlekedett. A kezdeti útvonalakat hamarosan újabbak követték, és mindkét légitársaság rendszeres transzatlanti járatokat indított Washington Dulles és New York JFK repülőtereire.

Az utasok a Concorde fedélzetén valódi luxusban utazhattak. Kaviár, pezsgő, prémium szivarok, sőt homár is szerepelt a fedélzeti menün. Mindez egyedülálló sebességgel párosult, hiszen a gép a London–New York útvonalat kevesebb mint három és fél óra alatt tette meg, megfelezve a hagyományos repülési időt. A jegyek ára ennek megfelelően magas volt, másfél és hárommillió forint közé esett, mégis több mint két és fél millió utas választotta a Concorde-ot működésének 27 éve alatt.

A visszaesés okai 

A Concorde fejlesztése súlyos pénzügyi túlterheléssel járt. Az eredetileg tervezett költségvetés hatszorosát emésztette fel a program. Bár a típus iránt eredetileg számos légitársaság érdeklődött, végül kizárólag a két állami szereplő, a British Airways és az Air France állították forgalomba a repülőt, összesen 14 darab került kereskedelmi használatba Gazdasági szempontból azonban a Concorde működése hosszú távon nem bizonyult életképesnek. Az üzemeltetés rendkívül költséges volt, a Concorde kiemelkedően sok üzemanyagot fogyasztott, karbantartása pedig összetett és drága folyamatot igényelt. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a gép a két olajválság közötti időszakban állt forgalomba. Emellett a szuperszonikus repüléshez kapcsolódó hangrobbanás és zajterhelés környezetvédelmi aggályokat vetett fel, így a hangsebesség elérését kizárólag az óceán felett engedélyezték.

Mindezek hatására az útvonalhálózat fokozatosan szűkült, és a típus története végére már csak a New York-i JFK repülőtér maradt rendszeres célállomásként. Az utasszámok csökkenésével és a karbantartási költségek növekedésével a Concorde üzleti modellje már nem volt fenntartható. Bár 2001 novemberében – biztonsági módosításokat követően – újra szolgálatba állhattak a gépek, a visszaeső utazási kedv, a kiemelkedően magas üzemeltetési költségek és az elavuló fedélzeti felszereltség egyre inkább megkérdőjelezték a típussal kapcsolatos hosszú távú terveket. A British Airways és az Air France 2003-ban végleg kivonta a típust a forgalomból – az utolsó Concorde 2003. október 24-én landolt New Yorkban.

A Concorde gazdasági és kulturális hatása azonban máig számottevő. A „Concorde-hatás” néven ismert jelenség is a repülőgép nevét viseli, utalva arra, hogy a típus fejlesztését a hatalmas befektetések ellenére is folytatták, még akkor is, amikor gazdasági megtérülése egyre kevésbé volt biztosított. A kivonást követően a megmaradt gépek különböző repülőtereken és múzeumokban kaptak helyet.

A legendás repülőgép visszatérhet

Több mint ötven évvel az első repülése után a Concorde újabb mérföldkőhöz érkezett: a Fly-Concorde Limited vezetésével 2026-ra tervezik a korszerűsített szuperszonikus utasszállító újbóli forgalomba állítását. A folyamat egyik kulcsfontosságú lépése volt az Egyesült Államokban aláírt elnöki rendelet, a „Concorde Bill”, amely 2025. június 6-án eltörölte a szuperszonikus repülések szárazföld feletti tilalmát. A korábbi korlátozás évtizedekig akadályozta az ilyen technológia elterjedését, elsősorban a hangrobbanással és környezeti hatásokkal kapcsolatos aggodalmak miatt.

Az új Concorde fejlesztése a legmodernebb repüléstechnológiai megoldásokon alapul. A gép tömege 50 százalékkal csökken az elődjéhez képest a kompozitanyagok alkalmazásának köszönhetően, illetve fenntartható üzemanyaggal repül, így akár 80 százalékkal kevesebb kibocsátással jár. A repülési magassága elérheti a 60 000 lábat (mintegy 18 300 méter), a belső tér pedig letisztult, japán stílusú dizájnt kap. A projektet Dr. Pano Kroko Churchill, a Fly-Concorde Limited alapító-tulajdonosa vezeti, aki több mint két évtizeden át dolgozott a hangrobbanás hatásának csillapítását szolgáló technológiáján. A Concorde így újabb esélyt kaphat, hogy környezetvédelmi és gazdasági szempontból is életképes módon térjen vissza a nemzetközi légi közlekedés élvonalába.

Források:

• hu - Ötven éve szállt fel először a Concorde

• Aviationa 2Z - Concorde: First Supersonic Passenger Aircraft in the World to Return in 2026

• hu - Méregdrága volt, de a hangnál is sebesebb

• National Museums Scotland - Concorde: The story of supersonic passenger flight

• Travel Trade Journal - Concorde set to fly again by 2026 after U.S. lifts ban on overland flights