Ahogy beköszönt a nyár, egyre többen ülnek repülőre, hogy eljussanak a megérdemelt pihenés helyszínére. Kevesen gondolnák, hogy Európában épp a június az év egyik legszélsőségesebb hónapja meteorológiai szempontból: gyakoriak a viharok, záporok, sőt még a jégeső is. Ezek a légköri jelenségek azonban nemcsak a nyaralókat, hanem a légiközlekedést is komoly kihívások elé állítják.
Forrás: Getty Images
Június az egyik legszélsőségesebb hónap meteorológiai szempontból
A nyár beköszöntével sokan a napsütéses strandokat, szabadtéri programokat és a várva várt nyaralást képzelik maguk elé. A június azonban meteorológiai szempontból sokszor távol áll a nyugodt, egyenletes időjárástól: ez az egyik legszélsőségesebb hónap, amely bővelkedik viharokban, hirtelen záporokban és jégesőkben. Az Országos Meteorológiai Szolgálat hosszú távú adatai szerint júniusban átlagosan 8-10 zivataros nap fordul elő, de ez a szám akár jóval magasabb is lehet. A légkör ilyenkor gyakran labilissá válik: a meleg, páradús levegő a felszín közelében gyorsan felmelegszik, miközben a magasban hűvösebb légtömegek áramlanak. Ez a hőmérséklet-különbség ideális feltételeket teremt a gomolyfelhő-képződéshez és a heves nyári zivatarok kialakulásához.
Cumulonimbus – amikor a felhő valóban veszélyt jelent
A zivatar egy rendkívül összetett légköri jelenség, amelynek kialakulásához több, egymással szorosan összefüggő tényezőnek kell egyszerre jelen lennie. Júniusban ezek a feltételek szinte naponta összeállnak, így nem véletlen, hogy ilyenkor éri el a zivatartevékenység éves csúcsát.
A legfőbb ok a légkör labilitása, vagyis az a fizikai állapot, amikor a meleg, nedves levegő a felszín közelében gyorsan feláramlik, mivel a magasabb légrétegekben hidegebb levegő található. Ez a hőmérsékleti gradiens – vagyis a magassággal csökkenő hőmérséklet – kiváló lehetőséget biztosít a függőleges mozgásokhoz. Ahogy a meleg, páradús légtömeg emelkedni kezd, gyorsan eléri a harmatpontot, és megkezdődik a kondenzáció, vagyis a vízpára felhővé alakul. Így születnek meg a gomolyfelhők, amelyek közül a legnagyobbak, a Cumulonimbusok, már magukban hordozzák a zivatar kialakulásának lehetőségét.
Ezek a hatalmas, gyakran „torony formájú” felhők akár 10–12 kilométeres magasságig is felnyúlhatnak, elérve vagy túlszárnyalva a kereskedelmi repülőgépek tipikus repülési magasságát is. A bennük zajló folyamatok – például az emelkedő és süllyedő légáramlatok ütközése, a vízcseppek és jégkristályok súrlódása – eredményezik a zivatarra jellemző jelenségeket: villámokat, mennydörgést, jégesőt, sőt akár forgószelet is.
Ennek köszönhetően tiltja minden repülési szabályzat, hogy a pilóták belerepüljenek egy zivatarfelhőbe. A Cumulonimbus felhők belsejében ugyanis extrém erős függőleges légmozgások – úgynevezett fel- és leáramlások – alakulnak ki, amelyek akár 100 km/órát is meghaladó sebességgel sodorják fel vagy le a repülőgépet. A belső turbulencia olyan mértékű lehet, amely meghaladja a gépek szerkezeti terhelhetőségét, vagyis súlyos károsodást is okozhat. Ezen kívül a felhő belsejében jellemző az erős jégeső, a villámkisülés, sőt vízszintes szélviharok is, ezek mindegyike veszélyezteti a repülés biztonságát. Egyes zivatarcellákban szélörvények is előfordulhatnak, amelyek az utolsó pillanatban, leszállás közben is veszélybe sodorhatják a gépet.
A repülőgépek ezért nem átrepülnek a zivataron, hanem elkerülik azt – oldalirányban, megfelelő biztonsági távolságot tartva. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy még egy kisebb zivatarfelhőt is legalább 20-30 kilométerrel meg kell kerülni, nagyobb kiterjedésű viharok esetén pedig akár több száz kilométeres kitérőre is szükség lehet. Ez nemcsak a repülési idő és az üzemanyag-fogyasztás növekedésével jár, hanem járatkésésekhez, torlódásokhoz is vezethet, különösen akkor, ha egy adott légtérben több repülőgép próbálja egyszerre kikerülni a veszélyzónát.
A légiközlekedés részéről elengedhetetlen a felkészülés
A nyári zivatarok gyors kialakulása komoly kihívások elé állítja a légiközlekedési rendszert, különösen júniusban, amikor az utasforgalom is meredeken emelkedik a nyári szabadságolások miatt.
A felkészülés kulcsszereplője a repülésmeteorológia, amely speciális időjárási előrejelzésekkel támogatja a repülés tervezését és lebonyolítását. A HungaroMet és a HungaroControl szakemberei például napi szinten egyeztetnek egymással és a légitársaságokkal, hogy az aktuális vagy várható zivatartevékenység alapján milyen repülési útvonal-módosítások, időzítések, vagy előzetes késleltetések szükségesek.
Fontos tudni, hogy egy-egy zivatar már a felszállás előtt is jelentős fennakadásokat okozhat. A repülőterek környezetében jelentkező zivatartevékenység – különösen, ha az erős széllökésekkel, alacsony felhőalappal vagy villámtevékenységgel párosul – megbéníthatja a földi kiszolgálást: ilyenkor nem lehet biztonságosan rakodni, tankolni vagy utasokat beszállítani. A légiforgalmi irányítás célja ilyenkor az, hogy minél hamarabb optimalizált útvonalakat ajánljon fel a pilótáknak, hogy a lehető leghatékonyabban kerüljék el a zivatarokat.
A légitársaságok is egyre proaktívabbak: sokan dedikált operatív központokat működtetnek, ahol meteorológusok, forgalomszervezők és diszpécserek dolgoznak együtt. Már a járattervezés fázisában számításba veszik a várható időjárási viszonyokat, és ha szükséges, módosítják az indulási időpontot, a repülési magasságot vagy az útvonalat.
Mindezek az intézkedések persze nem jelentik azt, hogy ne fordulhatnának elő késések vagy járattörlések, de azt igen, hogy a nyári időjárásra való szisztematikus felkészülés mára a légiközlekedés szerves részévé vált. Az utasok ebből többnyire csak annyit érzékelnek, hogy „várni kell a beszállásra”, vagy hogy „új útvonalon repülünk”, de a háttérben egy igen összetett és precíz együttműködés zajlik azért, hogy a repülés a zivatarok idején is biztonságos és – lehetőség szerint – zökkenőmentes legyen.
